Öngyógyító emberek E-Book

Kiss Erzsébet

• Herausgeber: novum pro Verlag
• Kategorie: Ratgeber
• Sprache: Deutsch
• Veröffentlichungsjahr: 2015

Seitenzahl: 182

Beschreibung

Mire képes az ember, akár vert helyzetben is! A test törékeny, sérülékeny, a lélek még inkább - s közöttük rendkívül szoros a kapcsolat. "Ép testben ép lélek". Bárkit érhet baleset, megbetegedhet - ezeknek nyomai fizikálisan és pszichésen erösen megviselik. Korántsem mindegy azonban, milyen mértékben. Kiss Erzsébet kötetének föszereplöi - akik fönixként szárnyaltak fel romba dölt életük hamvai közül csökkent teljesítményre képesen, sérülten, esetleg fogyatékosként - itt élnek közöttünk, környezetünkben, bárki számára elérhetök, akár személyesen is. Ránk mosolyognak a bátrak, akiknek volt merszük szembe szállni az életet fékezö erövel, a betegséggel, és akik gyöztesen kerültek ki belöle, felhasználva a sport, a mozgás adta hihetetlennek tünö lehetöségeit.

Leseprobe

Tartalom

Impresszum

Köszönet

Előszó

Atlétika A mackósból lett maratonista útja

Atlétika Lebénult, majd bajnok lett

Atlétika Sérülés után kezdett újra járni tanulni

Aquafitness Hat kerékpárt koptatott el

Aquafitness Rák, baleset és csípőműtét után

Aviva hormonszabályozó torna Mérsékli a klimaxos panaszokat

A nőgyógyász ajánlotta a módszert

Csikung Csodavárás és gyógyszer helyett

CsikungNe várjuk meg a belső orvos kimerülését!

Etka-jóga A mozgástól eltiltva éltem

Etka-jóga Kopunk, öregszünk, de fájni nem kell

Etka-jóga Az újjászületéshez vezető út

Etka jóga A gerincbetegségből kilábalt gumiember

Etka-jóga A bajok vitték el a „szabvány” élettől

Fit-ball Csinos alakformáló

Fit-ball Nyújtja, lazítja, erősíti az izmokat

Gyűrűs izmok tornája Szexre és a szülésre is felkészülni

Hallássérült jeltánc Táncművészeti műfajt teremtett

Hastánc Ha elfogadják önmagukat

Hastánc Akit mindig fel lehet hívni

Kerekes szék A siker még elszántabbá tesz

Kerekes szék Egy csapatra való csapás után

Kerékpározás Jobb kar nélkül kerekezve

Kerékpározás Amputálást helyeztek kilátásba

Látássérültek – hegymászás Tekézik, túrázik, földet művel – vakon

Látássérültek – kerékpározás Élvezik a száguldást a lejtőkön

Látássérültek – Etka jóga Elraktározódtak a fények

Látássérültek – rádióamatőr Az alkotó ember előtt nincs akadály

Meridián torna 3-1-2 Műtétek sorozata után

Meridián torna 3-1-2 Egyhuzamban huszonegy alkalommal

Meridián torna 3-1-2 Légy saját magad akkumulátora

Nordic Walking Egyik „botkóstolót” követte a másik

Nordic Walking Becsontosodás az íróasztal mellett

Paralimpikonok Közösen könnyebb felemelkedni

Paralimpikonok A testsúlya háromszorosát nyomta ki

Szakrális tánc Kell az életöröm!

Szakrális tánc Összekapcsolódnak az energiák

Szemmasszázs, szemtorna A sport misszionáriusa

Szemmasszázs Lényeges javulást értem el

Szívtorna Infarktus után

Testépítés Elvonókúra helyett

Transzplantáltak Tizennégy műtét után

Transzplantáltak Hála az ismeretlen donoroknak

Transzplantáltak Amikor a túlélés mások halálán múlik

Transzplantáltak Egy napon belül két szervátültetés

Triatlon Egyre öregebb, mégis erősebb

Triatlon Olimpia helyett 16 műtét

Túra A Nefelejcs Egyesülettel őrizte meg az egészségét

Úszás Vitorlások állnak készen a mentésre

Utószó

Felhasznált irodalom

Impresszum

Minden jog fenntartva a következőkre kiterjedően: film, rádió és televízió, fotomechanikus reprodukció, hangfelvételek, elektronikus média és újranyomtatás.

A tartalom a szerző munkája és felelőssége.

© 2015 novum publishing gmbh

ISBN Könyv: 978-3-99048-168-4

ISBN e-book: 978-3-99048-169-1

Lektor: Tömösvári Emese

Borítóképek: Balefire9, Maksym Protsenko | Dreamstime.com

Borítóterv, layout & szedés: united p. c. kiadó

Képjegyzék:1. kép:©Kacsó Márton; 2. kép:©Kovács Ferenc; 3., 8., 31., 32., 39., 41., 42., 44. oldal:©Kiss Erzsébet; 4. kép:©Vojnitsné Bánáti Edit; 5. kép:©Dr. Szeszák Ferencné; 6., 14., 17. kép:©Tóth Lívia; 7. kép:©Scheller-Papp Renáta; 9. kép:©Szűcs Gyöngyi; 10. kép:©Kártyikné Benke Etka Anyó; 11. kép:©Császárné Benke Mária; 12. kép:©Demeterné Magyar Piroska; 13. kép:©Szalai István; 15. kép:©Vincze Andrea; 16. kép:©Csiháné Tóth Erika; 18. kép:©Napsugár Anna; 19, 20. kép:©Borsosné Kovács Edit Estella; 21. kép:©Kozempel Zsuzsanna; 22. kép:©Lőrinczi Tibor; 23. kép:©Sasvári Gyula; 24. kép:©Novák Ferenc; 25. kép:©Szőke Barna; 26. kép:©Dr. Kunkli Tibor; 27. kép:©Mittnacht József; 28. kép:©Tőzsér Zoltánné Muci; 29. kép:©Rózsa Dezső; 30. kép:©Márki Erzsébet; 33. kép:©Dely Márta; 34. kép:©Varga Ágnes; 35. kép:©Szabó Ozor János; 36. kép:©Tunkel Nándor; 37. kép:©Balla Judit; 38. kép:©Kerekes Judit; 40. kép:©Pázmándi Péterné Ili; 43. kép:©Berente Judit; 45. kép:©Prof. Dr. Hancz Csaba; 46. kép:©Krucsó Zsolt; 47. kép:©Molnár Sándor; 48. kép:©Pethő Zoltán; 49. kép:©Törös Róza; 50. kép:©Kovács Lukácsné

www.novumpublishing.hu

Köszönet

azoknak, akik emberi és szakmai előmenetelemet segítették:

Édesapámnak (1915–1983),

aki nyakban ülő koromtól kezdve vitt magával a sporteseményekre, megszerettette velem a különböző sportágakat, segítette fejlődésemet.

Édesanyámnak (1911–2000),

aki gondtalan hátteret biztosított mindehhez.

Sólyom Károlynak, a Debreceni Műanyaggyár főkönyvelőjének a precízség megköveteléséért.

Vermes Lászlónénak, Debrecen városi testnevelési szakfelügyelőnek, aki bámulatos kedvességgel mintát adott az emberi közelítéshez.

Sándor Lászlónak, Hajdú-Bihar megyei Általános Iskolai Sport Bizottság (ÁISB) elnöknek a szervezési titkainak megosztásáért.

Ungvári Jánosnak,  a Hajdú-Bihar megyei Diáksport Tanács volt elnökének a tények, értékek hiteles kezelésének bemutatásáért.

Dr. Csikai Erzsébet orvos-természetgyógyásznak, aki mellettem állt, amikor szükségem volt rá.

Nyárády Pálné Márta  barátnőmneka testvéri szeretetű menedzseléséért.

Dr. Szalontai Éva  nemzetközi újságírónak a lehetőségeim kiterjesztéséért.

Kovács Zsoltnak,

Előszó

Cseh László úszó, Benedek Tibor vízilabdázó, Kovács Kati kajakozó, Puskás Öcsi labdarúgó. Ismert nevek a sportrajongók táborában, s biztosak lehetünk abban, hogy sikereik mögött nem csak tehetség, hanem hatalmas elszántság és végtelen sok munka rejlik. Itt van továbbá Sasvári Gyula, Szűcs Gyöngyi, és Kacsó Márton is. Nevük azonban csak szűkebb környezetben ismert, pedig ők is mérhetetlen elszántsággal vetették magukat a sportba. Ám egyikük sem azért, hogy nemzetük dicsőségére dobogóra álljon, hanem hogy éljenek még, ha lehet, minél tovább és minél egészségesebben.

A hasonló indíttatású szereplők elhatározásáról és erőfeszítéseiről olvashatnak ebben a könyvben. Aki rászánja az időt, nem csak példát, erőt is kap a követésükhöz, mert az egyes szám első személyben elmondott történetek hatása alól senki sem tudja kivonni magát.

Hogy hányféle betegség létezik testi-lelki szinten, arról jobb, ha nem is tudunk. Kifejlődhetnek évek alatt, ránk törhetnek egyik pillanatról a másikra. A baj jelentkezésekor a többség azonnal orvoshoz fordul, mások halogatják a szakszerű beavatkozást. Az orvos általában gyógyszert ír fel, a mozgás oldaláról közelítve pedig: vagy javaslatot tesz rá, vagy mérsékletre int, de előfordulhat az is, hogy egyenesen megtiltja. Érdemes követni a tanácsokat, hiszen az életünkről van szó.

A szereplők arról vallanak, hogyan javult meg életminőségük az általuk választott testedzés során. Saját szavaikkal fogalmazták meg, milyen mozgásformában, közösségben találták meg örömüket és gyógyírt a kilábaláshoz. Ők már megvívták a harcukat, győztesen kerültek ki életkrízisükből. Mi, követők, miért is harcolnánk, amikor e nélkül is megőrizhetjük egészségünket? Vegyük kézbe idejében a saját sorsunkat!

Kiss Erzsébet

Világi idézetek a mozgásról

„A nevelés nagy titka abban áll, hogy a test és a szellem gyakorlatai mindig pihenésül szolgáljanak egymásnak.” (Rousseau)

„Az ember az izmaival jár, a tüdejével szalad, a szívével vágtat, a gyomrával bírja a futást, az agyvelejével ér célhoz.” (Tissie)

„Minden boldogság bátorságból és munkából fakad.” (Balzac)

„A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon.”(Albert Schweitzer)

„A szépség vagy te, Sport!

A testeket te formálod nemessé,

elűzöl romboló vad szenvedélyeket,

acéllá edzel lankadatlanul.

Lábak, karok, törzsek összhangja és

tetszetős ütem tőled való.

Bájt és erőt te fűzöl együvé,

szilárddá és rugalmassá te téssz.”

(Pierre de Coubertin)

Bibliai idézetek a mozgásról

„Nem tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!”

(1Kor. 9,24)

„… fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát.”

(Zsid. 12,1)

„A versenyzők valamennyien megtartóztató életet élnek, minden tekintetben.”

(1Kor. 9,25)

„A versenyző is csak akkor nyeri el a babérkoszorút, ha szabályszerűen küzd.”

(2Tim. 2,5)

„… és rabságba vetem testemet, hogy míg másokat tanítok, magam méltatlanná ne váljak.”

(1Kor. 9,27)

„Azt mondom ezért nektek: Ne aggodalmaskodjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál?”

(Mt. 6,25)

Atlétika A mackósból lett maratonista útja

„120 kilóról három hónap alatt lefogytam 75 kilóra, aminek döbbenetes hatása volt a környezetemben.”  (Kacsó Márton, Hajdúböszörmény)

47 év sport – 15 maraton

Ha a futás kerül szóba, először arra emlékszem, hogy a Debreceni Egyetem klinikáján elfutottam a mandula műtétem elől. Nem lehettem túl rossz már ötévesen sem egy kilométeren, hiszen a műtőssegéd igencsak megizzadt, hogy utolérjen – mesélte az édesanyám. Szóval így kezdődött!

Korai randevú volt – én mindig „bajnoknak” készültem! Mint mások, én is belevetettem magam a munkás évekbe, és szépen gyarapodni kezdtem, no, nem anyagilag, inkább súlyban! Megszülettek a fiaim, lakásépítés, diplomaszerzés. Elérve a bűvös száz kilogrammos határt, egyre inkább „mackósodni” kezdtem, és már sokan bácsiztak!

Később észrevétlenül rakódtak rám a kilók, és a söröskorsó elhelyezéséhez nem volt szükségem asztalra. Persze krónikus kialvatlanságban, állandó fáradtságban volt részem nap mint nap. Egy orvosi vizsgálatnál figyelmeztettek: csináljak már végre valamit magammal. Csak később mondták meg, hogy akkor három évet jósoltak nekem.

A negyvenegyedik születésnapomon sportbaleset ért, amit térdműtét követett: porc, szalag – a szokásos focista problémák. Ekkor már 120 kiló voltam! Műtét után, ahol ráadásul megszabadultam kevéske pénzemtől is, mankózás, lábadozás hónapokon át. Ekkor született meg bennem az elhatározás: változtatni kell! Három hónap alatt kerékpároztam 4000 kilométert, minden este tornáztam fél órát, és elkezdtem egészségesebben táplálkozni. Az eredmény drámai volt: 120 kilóról három hónap alatt lefogytam 75 kilóra, aminek döbbenetes hatása volt a környezetemben.

Rák? Leukémia? AIDS? Mennyi van még hátra? – ilyen s ehhez hasonló kérdéseket kaptam, s kapok még ma is! Még az év telén elkezdtem futni, futogatni. Az első alkalommal éjjel merészkedtem ki az utcára, sarkvidéki szerelésben, de majd’ elpusztultam 1500 méter lefutása után, ám kitartottam, és az 1999. évi Dreher Maraton váltó első embereként 4:17-es kilométereket tudtam futni. Életem első igazi versenyén, 1999 augusztusában, a NIKE félmaratonon 1 óra 58 perces idővel sikerült befutnom, és a cél átlépésekor olyan érzéseim voltak, mint még soha! Kitartottam, futottam továbbra is, de ekkor még mindenki úgy gondolta: last minute!

Az első maratoni versenyemre teljesen egyedül készültem fel, Monspart Sarolta személyre szólóan megírt edzésterve alapján. Kegyetlen meló volt, de siker koronázta a próbálkozásomat és 2000. október 1-jén 3:53:01-es idővel értem célba életem első maratonján. „Az út a jutalom” – tartja egy régi tibeti hegymászó mondás, amely tartalmazza mindazt, ami a futásban is a lényeg. Maratont lefutni komoly felkészülés nélkül lehetetlen. A felkészülésre fordított éveket, évszakokat, hónapokat, napokat és órákat kárpótolja az a pillanat, amikor átléped a célt. Ezt soha senki sem tapasztalhatja meg, csak azok, akik bátran szembenéznek a kihívásokkal!

Persze a félmaratoni és a rövidebb távú versenyeket ekkor már nem számolgattam. Évente 2100–2300 kilométert is futottam. Amit célként kitűztem magam elé, mindig teljesítettem. Sohasem adtam fel még versenyt!

Már társam is akadt 2001 tavaszán, egy barátom, ő az első maratonjára készült. Idővel kiderült, nagyon edzettem abban az időben. Az egyik februári napsütéses délelőtt elindultam futni, és egy sürgősségi ambulanciás orvosi rendelőben ébredtem. Nem emlékeztem semmire. Majd a kivizsgálások hosszú sora következett. Nem találtak semmi problémát, de kijelentették, nem jó, ha éjjel harmincas a pulzusom. Ennyivel nem illik élni. A bajt tetőzte egy rendőrségi kihallgatás is, ugyanis a balesetemkor elütöttem egy szabályosan kerekező, kedélyes nyugdíjas bácsikát. A barátaim azzal húztak: – Mi van, már olyan erős vagy, hogy ártatlan öreg nyugdíjasokat ütsz el az úton! Ezután nagyon óvatossá váltam, hiszen megértettem, meghalhattam volna, s ez látszott rajtam – mondták a futótársak.

Az esemény nem akadályozott meg abban, hogy egy hónap múlva az első Hungaroring félmaratonon elinduljak. A továbbiakban nagyon óvatossá váltam, mindig ittam futás előtt. Ha tehetem, nem futok egyedül, és lehetőleg nem edzek tizenöt napon át pihenés nélkül! Ja és „felcímkéztem” magam egy nyakba akasztható fémlapocskára írt TAJ-számmal.

A 2002-es évben 2500 kilométert futottam, és 1:34-es félmaratoni, illetve 3:42-es maratoni időre javítottam egyéni csúcsaimat. Most már „falkában futok”, és mindig megnyugtat, hogy nemcsak én érzem magam rosszul!

Egy év múlva már három teljes távú maratont futottam. A Bécsi és a Bükki Hegyi Maratonok között két hét volt, majd rá két hétre következett a Kékes Csúcsfutás. Mondták is: – Te tényleg hülye vagy! Az őszi Kaiser’s után már nekem is elég volt.

Nem tanultam a hibáimból, és 2004-ben is három maraton teljesítését tűztem ki célul, pedig az előjelek nem voltak túl kedvezőek. Jelentősen csökkent a heti kilométereim száma, és az intenzitásommal is akadtak problémák. Mégis elindultam. A sikertelen időeredmények miatt „hányingerem” lett a futástól. Abba is hagytam, egy teljes hónapig egyáltalán nem futottam, de nem is hiányzott! Amikor újrakezdtem, óvatosabban, kicsit tervszerűbben készültem.

Ma már teljesen más szemmel nézem a dolgokat. A saját bőrömön próbáltam ki mindent, de sokat tanultam. Abban biztos vagyok, hogy szeretnék aktívan futni, bringázni, kosarazni, túrázni, addig, amíg megtehetem.

A futás, a futóversenyek megajándékoztak egy más világgal. Találkoztam egy csomó egyáltalán nem hétköznapi emberrel, akik bátran szembenéznek a kihívásokkal, és teljesítik is azokat. A futó események hihetetlen hangulatúak, csodásak, jókedv, derű s rengeteg „őrült”, cseppet sem hétköznapi ember van együtt, akikből árad az életkedv és egy picike „deviancia” – olvasatomban ez nem az átlagosságot jelenti! A bajnokok mind-mind ilyenek!

A családom – ha teheti – elkísér egy-egy futóversenyre. A Bükki Hegyi Maraton lefutása után Annuska – a nevelt leányom – nehezen értette meg, hogy nem ülhet a nyakamba hegymászás közben.

Nehéz napom volt, sok ilyen napom van, és utána rosszul aludtam (egy nehéz nap éjszakája), felriadtam. Esett az eső, hideg volt, de valami belül azt súgta: menj el futni. Így is tettem. Futócipő, dzseki, néhány görcsös mozdulat, aztán gyerünk. Az első egy-két kilométer még kemény volt, de aztán szárnyalni kezdtem. Elhagytam a gondjaimat, problémáimat, lassan a fénylő falevelekre, a kora reggeli friss levegőre kezdtem odafigyelni. Elállt az eső, kialudtak az éjjeli lámpák. A Rákóczi utcán mosolyogva integetett a postásunk. Lassan ébredezett a város. Sok ilyen benyomást, kellemes emléket kívánok valamennyiüknek, és a sportot sohase hagyják abba!

Atlétika Lebénult, majd bajnok lett

A gyógyszert ki tudtam váltani a futással.” (Kovács Ferenc, Püspökladány)

Kovács Ferenc, a többszörös korosztályos bajnok

A sportszeretetem ifjú koromban gyökerezik, hiszen emeltem súlyt és fociztam, főként a jobbhátvéd posztján, a Hosszúháti Állami Gazdaság járási csapatában.

A vasúttól mentem nyugdíjba, és amegnövekedett szabadidőmben ismét a sport jelentette számomra a kedvelt időtöltést.Az újrakezdéshez azonban egy kényszerítő körülmény is hozzájárult. A bal lábam lebénult, és a gerincműtétet követően orvosi javaslatra kezdtem el mozogni. Sétáltam, pingpongoztam – elég keservesen – a felépülés időszakában.A kilencvenhét kilós testsúlyomból huszonkettőt sikerült leadnom,és fokozatosan kezdtem egyre jobb kondiba kerülni az egyéni edzéstervem alapján. Bekapcsolódtam a szabadidős sportrendezvényekbe, mert a társak komoly lendítőerőt jelentenek a távok teljesítésében.A szabadidős sport lehetőséget ad még az időeredmények kontrollálására, merészebb célok kitűzésére.

Elszántságom, akaraterőm olyan szintre vitt, hogy rendszeresen indultam futóversenyeken a Debreceni Veterán Atlétikai Klub (DEVAK) színeiben.Korosztályomban szinte minden versenyt megnyertem, amelyen elindultam.Nyolc magyar bajnoki érmet szereztemnégyszáz métertől félmaratonig terjedő futószámokban. Hatvan éven túl is elmaradhatatlan résztvevője vagyok Hajdú-Bihar megye komolyabb sportrendezvényeinek és a tömeg futóversenyeknek. Sőt, nejem, Éva is kedvet kapott a futáshoz rövidebb távokon.

Nem hiányozhatok az idénykezdő Rotary félmaratoni startjáról. Az idényzáró Rajkai Emlékversenyen hatszor indultam ötezer méteren. Az igazi megmérettetést azonban az országos viadalok jelentik. Büszkeséggel töltenek el a tatai öt- és tízezer méteren szerzett bajnoki címeim. Az országos fedett pályás bajnokságon, Budapesten két ezüstéremmel indítottam az egyik versenyidényt, és kijelenthetem, hogy eredményeim az évek múlásával örvendetesen javulnak.

Kipróbáltam magam úszásban is.Nagy élményt jelentett a három kilométeres Balaton-átúszás2008 nyarán, amit korosztályos elsőséggel ünnepeltem.

A sportolót sajnos nem kerülik el a sérülések. Ilyenkor a fájdalmon kívül nagyon nehéz átélni a felépülés időszakát, a lelki kétségeket, vajon rajthoz állhatok-e még valaha. Nekem ez is sikerült, és több hónapos kihagyás után, kétoldali térdszalag-szakadásból felépülve, már a hajdúszoboszlói Aqua Futáson, tíz kilométeren bizonyítottam versenyképességem.

Nem tagadom, az érmek is boldogsággal töltenek el, de ami még ennél is fontosabb, hogy az állapotjavulásom következtében a gyógyszert ki tudtam váltani a futással. Kortársaimnak saját példám alapján azt tudom tanácsolni,kezdjék el minélhamarabb a testmozgást.

Atlétika Sérülés után kezdett újra járni tanulni

A foglalkozásommal járó idegi terhek kedvezőbb kezelése céljából tértem vissza a sport világába.” (Szőllősi István, Püspökladány)

Szőllősi István San Sebastianban is bizonyított

Földesen nőttem fel, iskolai szinten fociztam, kézilabdáztam, néha atlétikai versenyeken is elindultam. Eredményeimre, a járási spartakiádon kiharcolt győzelmeimre felfigyelt Mandula István edző, és szívesen foglalkozott velem. Püspökladányban 1982 óta élek családommal, és sokáig erőssége voltam a helyi atlétika klubnak.

Harminchat évesen egy bokaszalag sérülés miatt tíz év szünet jelentett törést nemcsak a sportpályafutásomban, de életvitelemben is. Hat hét gipsz, három hónap táppénz, huszonnégy kiló plusz testsúly.

Tíz év szünet után tértem vissza a sport világába, a foglalkozásommal járó idegi terhek kedvezőbb kezelése céljából. Az országos fedett pályás bajnokságon három számban indultam a negyvenöt évesek kategóriájában. Hatvan méteres síkfutásban másodikként értem célba, míg kétszáz méteren negyedik helyezést értem el. A négyszer egykörös váltóban viszont a győztes csapat tagja voltam. Ezt a viadalt az ausztriai fedett pályás bajnokság előtt felkészültségem lemérésére terveztem. Ahogy a pénztárcám engedte, igyekeztem részt venni külföldi megmérettetéseken is.

Nemzetközi szerepléseim kiemelkedő állomása volt a veterán atléták spanyolországi világbajnoksága San Sebastianban. Az ötvenkét magyar résztvevő közül heten képviseltük Hajdú-Bihar megyét. Felkészülési lehetőségeim figyelembevételével a tisztes helytállás lehetett a reális célkitűzésem, ami meg is valósult.

Sajnos nem tartott sokáig a sérülésmentes időszak. 2011. augusztus 3-án egykiszakadt gerincsérv kényszerített újabb pihenőre.Sejtésem szerint a képkereskedői foglalkozásom ártalmai miatt alakulhatott ki. Sok időt töltöttem az autóban. Megviselt a huzamos ácsorgás. Megfizettem az árát, egy hónapos szigorú fekvés után kezdtem el ismét járni tanulni. Egy év elteltével merészkedtem a futópályára, felerősíteni a kondíciómat.Kínok elviselésévelvoltam képes emelni a futóadagjaimat, míg 2013-ban mertem vállalni a versenyzést a sprintszámokban.

Egyesületem, a Debreceni Veterán Atlétikai Klub (DEVAK) megalakulásának 20. évfordulója alkalmából Országos pályabajnokságot rendezett 2013-ban. Fogyatékos tanulók meghívásával szinte minden korosztály képviselte magát a sportok királynőjének vallott őszi megmérettetésen. A prímet az idősek vitték, hiszen a résztvevők ötven százaléka 70 éven felüli volt, sőt még 92 éves indulója is volt a népes viadalnak. Sokan jöttek hozzátartozók a Dunántúlról is, a szurkolást összekapcsolva kis turizmussal, meggyőződni róla, milyen ütemben halad Debrecenben az új stadion építkezése.

Egy perces néma csenddel emlékeztünk meg azokról a sporttársainkról, akik már nem lehettek közöttük. A jó hangulatú összejövetelen mindenki otthonosan érezte magát. A klub tízóraival, ebéddel kedveskedett, az atlétikát szerető támogatók jóvoltából.

Ketten vállalkoztunk megmérettetésre sérülés után. A hatvan éves Zsilinszky Pál barátom nem hagyta leírni magát térdműtétje után sem. Három év kihagyás után tért vissza a tartánra. Eredményén szinte meg sem látszott a kényszerszünet, a 300 méteres gátfutásban 57,9 másodperc alatti idővel ért célba. Én 55 évesen, gerincsérülésemből felépülve, járultam hozzá a 4x200 méteres váltó tagjaként a győzelemhez (2:09,4 mp).

Nekem most is azt jelenti a sport, mint korábban: a fanatizmust, a fogcsikorgatva is kiharcolható győzelem mámorát. Hiányzik az adrenalin, a pálya különleges illata, amely repíti előre az embert, visszahozza a fiatalkori élményeket. A nagyobb viadalokon várom a találkozást a vetélytársakkal, akik bár ellenfeleink, mégis segítjük egymást, mert ugyan számít a győzelem, de már nem minden áron.

Amikor az orvosom közölte velem, hogy nem sportolhatok többet, úgy éreztem, meghaltam. Amikor ismét szöges cipőt húzhattam, elmondhattam, hogy újra élek.

Aquafitness Hat kerékpárt koptatott el

„Úgy kell élni, hogy örömet okozzon a lét.”  (Vojnitsné Bánáti Edit, Debrecen)

Vojnitsné Bánáti Edit (háttérben a parton) példaképe a csoportjának

Sportos szemléletű családban nőttem fel. Aki ebbe beleszületett, annál ez az érzés automatizmussá válik. Olyan, mint az evés és az alvás, kívánja a szervezet.

Szüleim után több edzőm játszott fontos szerepet személyiségem formálásában. Dr. Nagyné Sárközi Violetta balettmester még kilencvenhárom éves korában is oktatott. Számomra maga volt a csoda, amikor harminc év után beléptem az órájára, és tudta a nevemet. Tehát nemcsak a testét, hanem az agyát is karban tudta tartani.

Egykori testnevelőmmel – Máthé Gézáné Pötyi nénivel –, aki kilencvenedik évéhez közeledik, napi kapcsolatban vagyok. Tőlük tudást, emberséget, becsületességet és a sport szeretetét kaptam. Látván nyitottságukat, én is bátran belevágtam új dolgoktanulásába.

Hét éves periódusokra osztható életszakaszaimban helyet kapott a tanulás, a tanítás, a családalapítás, az ásványgyűjtés, a szörfözés, a síelés, a képzőművészeti támogatás, és mind emellett kiemelt helyen állt a kétkerekűvel való kapcsolatom. Ezzel közlekedem a városban, tanítványaim számára rendszeresen szerveztem kiadós túrákat, részt vettem versenyeken, kerékpáros megmozdulásokon.

Tanárkoromtól kezdve tudom, milyen sokat számít a személyes példamutatás. A tömegsportmozgalmak fénykorában elég volt kiírni a faliújságra, mikor hová szervezek túrát. Attól kezdve már csak azon fájhatott a fejem, milyen létszám után húzzam meg a vonalat, azzal a megkötéssel: ti majd legközelebb jöhettek.

Tanítványaimmal, férjemmel, lányommal bejártuk hazánk legszebb tájait. A résztvevő tanulókkal annyira összekovácsolódtunk, hogy nem volt velük nevelési problémám. Tűzbe mentünk volna egymásért.

Az aquagymet ötvenöt évesen tanultam meg, tizenöt éve oktatom, Tanítványaim száma száz fölött lehet. Foglalkozom még úszásoktatással. Mindeközben én is mindenkitől tanulok. A tanulságokat lejegyzem, és így mindig van újabb és újabb sikerélményem. Alig várom a következő órát, hogy megvalósítsam, amit elterveztem. Ezek a mindennapi apró örömök fantasztikus erőt és emberszeretetet adnak, boldognak, vidámnak érzem magam. Először önmagam próbálom ki az új mozgásformákat, amelyek részben kitalációmból erednek. Nekem a víz a „mennybemenetelt” jelenti. Ebben a közegben kisebb a súlyom, nem fáj semmim. Vízjegyű vagyok, így ez érthető.

Mindig a korosztályomnak megfelelő sportot űztem. Számos sportág kipróbálása után nagy „szerelmem” maradt a szörfözés. Ezt negyvennégy évesen tanultam meg, és öt évig legyőzhetetlen voltam a megyei bajnokságokon. Szenior úszóversenyeken is indulok. Életem során már hat kerékpárt koptattam el, mivel télen-nyáron ezzel járok, napi 10–15 kilométert tekerek. Eközben olyan szabadságérzetem van, hogy néha úgy érzem, mintha madár lennék.

A sport segítségével másokhoz képest eltérő életritmust tudtam kialakítani. Szoros időbeosztásban élek, de úgy, hogy ez nem teher, szokásommá vált. Korán kelek, mindenre van időm, mert ezt szoktam meg egész életemben. Hat óra az alvásigényem, ezért tudok több mindent elvégezni. Nem lustálkodom, mindig hajt a vágy a következő kihívás teljesítésére. Persze, a sikernek ára van. Senki sem kerülheti el a sorsát. De a szervezet egy fantasztikus óramű, és jelez, ha pihenésre van szüksége.

Monspart Sarolta tájfutó világbajnok szerint háromhetes ciklusban éljünk. Első hét ráhangolódás, második lehet éles, míg a harmadikban aktív pihenéssel lazítsunk. Ehhez az életformához Mészáros Gyula lovas edző ajánlása lehet támpont.

„Elfogadom a jót, csinálok belőle jobbat, és keresem a legjobbhoz vezető utat.”

Tissié „Az elfáradás és a testgyakorlás” című könyvében már 1898-ban megfogalmazta a Testi derékség szempontjait: magabiztosabbá, többet tűrővé, bátrabbá, erősebbé teszi az embert.

Az elfáradásról pedig a következőket vallom: a kis fáradtság vagy elbágyadás, az jó. Az izgató fáradtság, az nem jó. A lesújtó fáradtság egyenlő az öntudatvesztéssel.

Saját gondolatom szerint nem elég az, hogy csak önmagunknak mozogjunk. Mozgásunkkal legyünk hasznosak és példamutatók. Hagyjunk magunk után üzenetet az utókornak, mert mi már kipróbáltuk, hogy mi a jó, és mit nem szabad végezni. Vagy megfogadják, vagy nem, de mi legalább megtettük, amit akartunk. Fontos, hogy mind több és több ember mozogjon, érezze jól magát.

A szokás nagy úr, ezért a szervezet kívánja a mozgást. Sérülés esetén hamarabb visszaáll a betegség előtti állapot. Ezt magam is átéltem. Csípőműtétem után két hónapra már bicikliztem az utcán. Először csak öt centire tudtam felemelni a lábamat a pedálra, aztán minden nap két centiméterrel magasabbra, végül a harmadik hónapban már tökéletesen bicikliztem. Nem féltem a mozgástól, úsztam, vízben tornáztam. A masszőr is sokat segített, hozzá heti rendszerességgel járok azóta is.

Ezt a gyors felépülést a sportnak köszönhetem, mert még